Elköltöztem

A blog nem szűnt meg, csak átköltöztem egy másik felületre. Hogy jól tettem-e vagy sem, majd kiderül. A horgolás mellett több bejegyzést olvashattok majd a növényi festésről, fonásról és a kertet sem hagyhattam ki, ahol a festőnövényeim cseperednek majd. Viszlát a wix-en.

Gyalogbodzával festettem...

gyönyörű kéket, zöldet és lilát. Bokorrá, sőt kisebb fává terebélyesedő rokonával ellentétben, ez a kis útszéli, erőteljes színeket ad, ami első számú kedvencemmé léptette elő. A sokadik adag fonalon is mély árnyalatokat produkál, de egy idő után már nem kéket, hanem lilákat. A fonalakat timsóval pácoltam, tiszta vízzel öblítettem és ecetes vízben fixáltam. 

Az első adag fonal mélykék lett.

Először a bogyóval kékre, majd a levelekből főzött sárga festékkel zöldre színeztem a fonalat.

Körsál készült belőle és messzire került itthonról ;-)

A lila is megérkezett. Bársonykával festettem hozzá sárgát.

Fontam, cérnáztam és egy manósál kerekedett belőle.

És végül pamutfonalon is kipróbáltam.

Mert fonni jó

Még tavasszal tettem szert némi kézzel festett szalaggyapjúra, ami aztán jó ideig csak pihent a szöszös kosaramban. Nemrég került elő, s bár a festés miatt kicsit összetapadtak a szálak - ami nehezítette a dolgomat - mégis sikerült hamar megfonnom. Ebben nagy szerepe volt a színátmenetes festésnek, ami izgalmassá tette a fonást: kíváncsi voltam hogyan találkoznak majd a színek a kész fonalon.

Épp csak elkezdtem.

Nem csalódtam benne, nagyon szép, tavaszt idéző, üde zöldes színkavalkád kerekedett ki belőle. Hogy a fonáskor keletkezett energiát kicsit eloszlassam és egyenletesebb legyen a fonalam, ezúttal motringot készítettem belőle és kimostam felhasználás előtt. 

Mosás, szárítás után.

Aztán félreraktam, mintegy jutalmul, hogy majd akkor készítek belőle valamit, ha az előző projektet befejeztem. Persze ez így nem működött. Most sem. Csak nézegettem sóvárogva és közben nem haladtam a másikkal (sem). Végül csak elcsábultam, és egy nagyon egyszerű mintát találtam ki hozzá, ami hagyja érvényesülni a kézzel font fonal egyenetlenségét. 

Stólának túl rövid volt.

Sima sorok végig (azaz lusta kötés), minden hatodik sorban két ráhajtással, jó vastag kötőtűvel. Boleró lett belőle. 

Trükkösen összevarrtam: most már boleró.

De ha akarom. akkor sál.

Lilakáposztával festettem

Annás kertjében olvastam először a lilakáposztás festésről. Nagyon tetszettek az általa elővarázsolt színek, gondoltam kipróbálom én is. Pár napja rám is mosolyogtak a lilakáposzták a boltban, mindjárt került is egy kisebb példány (1,30 kg) a kosaramba. Aztán bevallom, kicsit elbizonytalanodtam, mert nem is lila-, hanem vöröskáposzta néven szerepeltek, és a külső fedőlevelek híján bizony vörösesebb, bíbor színük volt és ráadásul minél tovább nézegettem, annál vörösebbnek tűntek, és egyre kevésbé hasonlítottak arra a lila színre, amit a lilakáposztához társítottam. Persze a kettő egy és ugyanaz, ha párolt káposztának viszem, nem akadok fenn az elnevezésen. Na de fonalfestésnél!

Szóval szépen összevágtam a káposztát, öntöttem rá 5 liter vizet és főztem kb. egy óra hosszat, amíg a levelek ki nem fakultak, a víz pedig jó "sűrű", kékeslila nem lett. Megvártam, míg kihűl, ekkor leszűrtem és kétfelé osztottam a festőlevet. Az egyik adagba timsó került bőven, míg a másikba két evőkanál só és egy jó nagy löttyintésnyi 20%-os ecet (nem szeretek méricskélni).

A timsós lébe 40 gramm csipkefonalat tettem, kis lángon fél órát főztem, és majdnem egy teljes napig hagytam ázni. Pont olyan gyönyörű kék lett, mint reméltem:

Lilakáposztából timsóval nyert csodás kék

Az ecetes-sós lébe 120 gramm, vastagabb, kétszálas gyapjúfonal került és a szokásos fél órás lassú tűzön főzés után ezt is félreraktam majdnem egy teljes napra. Öblítés és szárítás után egy nagyon finom, halvány, szürkés-lilás-rózsaszínes árnyalatot kaptam (ami persze a képen nem igazán látszik):

Lilakáposzta ecettel és sóval, szürkés-lilás-rózsaszínre festette a fonalat

Összegezve a történteket: lilakáposztával festeni jó:-)

Kedvenc mintám: Elise shawl

Egyik nagy kedvenc kendő mintám  Elise shawl  névre hallgat, Evan Plevinski tervezte, és a ravelry.com oldalról (regisztrálás után)  ingyen letölthető. Angolul van, de a mellékelt mintán angol tudás nélkül is követhető. Kétféle sor váltakozik, amit igazán könnyű megjegyezni, a végeredmény pedig sok-sok nagyon klassz kendő lesz:-) Merthogy nem lehet abbahagyni! Az elsőt még magamnak horgoltam, a másodikat elajándékoztam, a harmadikat már rendelésre, a negyediket meg csak azért mert a fonal ezért a mintáért kiáltott. Nem számolom már, hányat készítettem ezzel a mintával, mindegyik más és mindegyik a kedvencem. Pár fotó néhányukról:

Egy gombolyag Flotte Socke Kolibri, hosszan színátmenetes fonalból.

Egy gombóc Regina Lace fonalból.

Saját festésű fonalból.

Saját festésű fonal: dió és mogyoró.

Saját festés: dió és mogyoró.

Bodzával festettem

 Még nem érett a bodza, épphogy csak elvirágzott, mikor szedtem róla egy főzetre való levelet. Arra számítottam, hogy olajzöldre, barnás zöldre fest majd, ami nagyon jól mutat majd csipkefonalon, de valahogy sajnáltam belerakni azt a finom fonalat a barnás lébe. Helyette a pokrócnak szánt durva gyapjúból ment a fazékba egy adagnyi, és utóbb kiderült, hogy jól döntöttem. Egy órás főzés és egy éjszakás áztatás után is épphogy csak valami színe lett a motringnak, amit nem hagyhattam annyiban: rózsalevéllel tovább színeztem. Ilyen lett végül, ezzel már tudok mit kezdeni: 

Aztán szép lassan - valójában csigalassúsággal - megértek a bogyók és azok is a festékes fazékban találták magukat, ezúttal csipkefonalak társaságában. Az első próbálkozás finoman szólva katasztrofális lett, valami meghatározhatatlan, piszkos, barnás színű förmedvény. Hogy mentsem a menthetőt, egy kis ecetet öntöttem a festőlébe, újra főztem benne a fonalat és egy éjszakára hagytam is benne ázni. Határozottan jobb lett, de fáradt lilán sem lett a kedvencem. Azért adtam a bodzának még egy esélyt. Újabb bogyók a fazékban, ecetet és sót is raktam bele és miután leszűrtem a kész "levest" elfeleztem és az egyik adagba feloldottam egy kis borkősavat is. A csak sós-ecetes festőlé határozottan lilásra, míg a borkősavas sötét rózsaszínre színezte a natúr fonalakat. De csak átmenetileg:-( Hiába öntöttem ecetet az öblítővízhez is, a harmadik öblítés után már megint ugyanaz a fáradt szürkés lilás szín! És most már három adagom is van belőle. Fotón  jobban mutatnak, mint a valóságban:

Szerencsére át lehet színezni őket más növényekkel. Például zöldre. 

Tele a kertünk pitypanghoz hasonló sárga virágokkal, név szerint őszi oroszlánfoggal. Hogy ilyen névvel miért nyáron virít, azt ne kérdezze senki, de tény hogy a bodzabogyóval festett fonalamat szép zöldre változtatta. Sokkal szebbre és zöldebbre, mint a fotón és még a fáradt lila is feléledt mellette kicsit.  

Céklával festettem

Végre sikerült igazi rózsaszínt varázsolnom egy olyan növényből, amitől ezt a színt is vártam. Nagy szó! A (szép) szürke meggy és az "inkábbnemmutatommegmilyenlett" bodza után igazán nagy áttörés.  

Először egy adag natúr csipkefonal ment a fazékba:

Céklával festett csipkefonal, kb. 5 óra áztatás után.

Majd pár óra múlva, mikor ilyen gyönyörűségesen került ki belőle, gondoltam megkockáztatok egy kis merinói gyapjút is. Mint a vattacukor, olyan lett:-) Alig bírtam kivárni, hogy megszáradjon és megfonhassam végre:

Céklával festett gyapjú és abból font fonal még az orsón. Mellette pedig a csipkefonal (azt nem én fontam).